A férjem nem az a kimondottan költészetet kedvelő férfi, de amikor felolvastam neki és a harmadik sornál rádöbbent, hogy a vers rólunk szól zokogásban törtünk ki mindketten. Végre őszintén tudtunk egymással beszélni amire évek óta nem volt példa. Köszönöm, hogy a rímelő sorok mellett ennyire mély és érzelmes lett és beleírtad azt is amit sosem tudtam volna megfogalmazni.   

Sosem láttuk apukámat sírni. Hálás vagyok, hogy rád találtam, és sosem fogjuk elfelejteni ezt a pillanatot amit adtál nekünk ezzel a csodával. 

Nem csak egy verset kaptam, hanem az érzelmeim összegzését képekbe festve, úgy ahogy sosem tudtam volna elmondani. Köszönöm!